A BUDDHA TANÍTÁSAI - AZ ÖSVÉNYEN HALADVA

Észak-India Szávatthi nevű városában volt a Buddhának egy nagy meditációs központja, ahová sokan jártak meditálni és Dhamma-előadásokat hallgatni. Volt egy fiatal férfi, aki minden este eljött és hallgatta azokat. Már négy éve járt a Buddha előadásaira, de egyetlen tanítását sem alkalmazta a gyakorlatban.

Néhány év elteltével, az egyik este a férfi egy kicsit korábban érkezett, s a Buddhát egyedül találta. Odament hozzá és azt mondta:

- Uram, van egy kérdésem, ami nem hagy nyugodni és kétségeket ébreszt bennem.

- A Dhamma ösvényén nem lehet semmilyen kétség, tisztázzuk hát őket. Mit szeretnél megtudni?

- Uram, már hosszú évek óta járok a meditációs központodba, és látom, hogy nagyon sok visszavonult ember, szerzetes és még több világi ember jár ide, férfiak és nők egyaránt. Vannak köztük, akik évek óta járnak hozzád. Látom, hogy közülük néhá nyan kétségkívül elérték a legmagasabb szintet, egyértelmű számomra, hogy ők megvalósították a tökéletes megszabadulást. Látom azt is, hogy másoknak megváltozott az élete. Jobb emberek, mint korábban voltak, de nem állíthatom, hogy elérték a tökéletes megszabadulást. Ugyanakkor, uram, vannak olyanok, mint én is, akik nem lettek jobbak, sőt időnként még rosszabbak, mint voltak. Semmit sem változtak, vagy legalábbis nem a jó irányban. Miért történik ez így, uram? Az emberek eljönnek hozzád, egy nagyszerű, megszabadule, hatalmas és könyörületes emberhez. Miért nem használod hatalmadat és könyörületességedet arra, hogy mindannyiunkat megszabadíts?

A Buddha mosolyogva így válaszolt:

-Mondd csak, fiatalember, merre laksz? Hová való vagy?

-Uram, itt lakom Szávatthiban, Kószala tartomány fővárosában.

- Az arcvonásaid azt mutatják, hogy nem erről a vidékről való vagy. Melyik vidékről jöttél?

- Rádzságaha városából jöttem, uram, Magadha tartomány fővárosából. Néhány éve települtem át ide, Szávatthi városába.

- És mondd, minden kapcsolatot megszakítottál Rádzsá- gahával?

- Nem, uram, hiszen ott laknak a rokonaim, a barátaim és ott van az üzletem is.

- Akkor bizonyára elég gyakran kelsz útra Szávatthiból Rádzságahába.

- Igen, uram, évente több alkalommal ellátogatok Rå- dzságahába, majd visszatérek Szávatthiba.

- Bizonyára nagyon jól ismered az utat Rádzságahába, hiszen oly sokszor megtetted azt oda-vissza?

- Igy van, uram, tökéletesen ismerem az utat. Azt mondhatnám, hogy vakon is eltalálnék Rádzságahába, hiszen oly sokszor megtettem az utat.

- Az ottani barátaid, akik jól ismernek, bizonyára tudják,

hogy te rádzságahai vagy és onnan települtél át ide? Azt is biztosan tudják, hogy gyakran ellátogatsz Rádzságahába és vissza is térsz onnan, így tökéletesen ismered az utat, oda-vissza?

- Így van, uram. Azok, akik közel állnak hozzám, mind tudják, hogy gyakran megyek Rádzságahába és jól ismerem

az oda vezető utat.

- Ha valamelyikük odamenne hozzád és megkérne, hogy magyarázd el az utat Rádzságahába, akkor titokban tartanád azt, vagy nyiltan elmondanád neki?

- Mi titkolnivaló lenne ezen, uram? Amilyen világosan csak tudom, elmagyaráznám neki: keleti irányba indulj el, majd fordulj Benáresz felé, és haladj egészen Gajáig, majd Rádzságaháig. Nagyon egyszerűen elmagyaráznám neki.

És azok, akiknek ilyen világosan elmagyarázod az utat, ezzel el is jutnak Rádzságahába?

- De uram, hogy juthatnának így el? Csak azok juthatnak el Rádzságahába, akik a teljes utat megteszik, egészen a célig. - Hát pontosan ez az, amit szeretnék elmagyarázni neked, fiatal barátom. Az emberek úgy jönnek hozzám, hogy tudják: ez az ember innen indult és az úton haladva eljutott a nibbánáig, így tökéletesen ismeri az oda vezető utat. Eljönnek hozzám, és azt kérdezik: Melyik út vezet a nibbánához, a megszabaduláshoz? S vajon titokban tartom-e azt? Világosan elmagyarázom nekik: "Ez az ösvény." Ha valaki csak rábólint erre és azt mondja: "Ez így van, jól mondja, ez egy nagyon jó ösvény, de én nem indulok el rajta; ez egy csodálatos ösvény, de én nem töröm magam azzal, hogy haladjak rajta", az hogy is érhetné el a végső célt? Nem vihetek senkit a vállaimon a végső célig. Senki sem képes arra, hogy másvalakit eljuttasson a végső célig. A legtöbb, amit tehet az az, hogy szeretettel és odaadással elmondja: "Ez hát az ösvény, en így haladtam rajta. Ha te is dolgozol és haladsz az ösvé nyen, akkor eléred a végső célt." De mindenkinek saját magának kell haladnia az ösvényen, minden egyes lépést önmagának kell megtennie. Aki egy lépést megtett az ös vényen, az egy lépéssel közelebb van a célhoz. Aki száz lé- pést tett meg, az száz lépéssel van közelebb a célhoz. Aki az Összes lépést megtette az ösvényen, az elérte a végső célt. Neked magadnak kell haladnod az ösvényen."

Részlet WILLIAM HART "AZ ÉLET MŰVÉSZETE" 

VIPASSZANÁ MEDITÁCIÓ S. N. GOENKA TANÍTÁSA ALAPJÁN

című könyvéből...