A LÉLEK JÁTSZÓTERE AZ ÉLET?

  A művész a lelkével, kell hogy megérintse a lelkedet, s ezt tudja jól. Ezért igazi művészek között arról beszélni hogy nincs lélek, olyan mint a halaknak azt bizonygatni, hogy a víz nem létezik.

De mivel az igazi művészetet nem megérteni, hanem átélni kell, a művésznek nem kell érteni hogy mit csinál, sőt ha túl sokat elemez, el is veszhet a lényeg! Ezért az igazi művész átél és cselekszik, még ha sokszor nem is tudatos, elég ha érzi: Egy apró rezdülés, a szem számára szinte láthatatlan de kellően átélt mozdulat, hanghordozás, dallam, szín, fény vagy árnyék, többet jelent mint bármilyen órákig tartó eszmefuttatás, ha igazi érzéseket akar közvetíteni ‒ s ez a lélek játszótere az élet színpadán. Az érzetek, s a belőlük fakadó érzések szakadatlan áramlása, s vele az élet íze, fénye, illata...

 Aki igazi művész az tudatában van, hogy a lelkéből él. Abból, hogy mennyire tudja átélni, majd átadni az embereknek az életélményből, a lélek rezdüléseit. Ha nincs lélek abban amit egy művész csinál, az csak sima agytorna, vagy rosszabb esetben ripacskodás, üres, tartalmatlan szemét, amire csak legyintenek az emberek.

 Azért nehéz erről beszélni, mert a lélek nem a szavakban, hanem a szavak mögött van. Éhség, fáradság, perzselő vágy, fájdalom, reménytelenség... Vagy elégettség, egyensúly, harmónia, öröm, boldogság és eufória... Minden érzés egy üzenet a lelkedtől, a tudatod felé! Te pedig döntesz, hogy mit kezdesz ezekkel az üzenetekkel. Tudatosan fordulsz feléjük, s így alakítójuk leszel, vagy hagyod hogy ide-oda rángassanak...

 Mert egy tudatos embernek arról beszélni hogy nincs lélek, olyan mint a halaknak azt bizonygatni, hogy a víz nem létezik...

Juhász Zsolt