A TÁMOGATÁS ÁRA

A TÁMOGATÁS ÁRA

Az ember hajlam természete, hasonló a szélben sodródó virágporhoz. Arra megy amerre támogatást kap a külső erőktől. Erről szól a következő tantörténet is:

A kivégzésre váró, halálra ítélt fogoly végső kívánságként, tollat és papírt kért. Néhány perc múlva az elítélt felhívta a börtönőrt és megkérte, hogy juttassa el a levelet az anyjának.

A levélben ezt írta:

Anya, ha több igazság lenne a világon, ma mind a ketten elítéltek lennénk, és nem csak én. Ugyanolyan bűnös vagy, mint én, bűnös vagy abban az életben, amelyet elveszítek.

Emlékszel, amikor elloptam és hazahoztam egy fiú biciklijét?

Segítettél elrejteni, hogy apám ne találjon rá és ne büntessen meg.

Emlékszel, amikor elloptam pénzt a szomszéd pénztárcájából?

Velem költötted el a plázában.

Emlékszel, amikor veszekedtél apámmal, és ő elment?

Csak javítani akart, mert tanulás helyett lemásoltam a vizsga válaszokat. Végül megtalálták és kirúgtak.

Szembeszálltál apámmal és tanárommal, én pedig nem tanultam semmit, és végül delikvens lettem.

Anya, gyerek voltam, és problémás tinédzser lettem, most pedig intoleráns és agresszív férfi vagyok.

Anya, én csak olyan gyermek voltam, aki javításra szorul, és nem beleegyezésre. De úgyis megbocsátok neked!

Csak arra kérlek benneteket, hogy olvassák el ezt a levelet a lehető legtöbb szülőnek a világ minden tájáról, hogy tudják, felelősségük van egy gyermek felneveléséért, hogy ő olyan emberré válhasson, aki jó vagy rossz útján cselekedhet.

Köszönöm anya, hogy életet adtál nekem, és segítettél elveszíteni.

A te bűnöző fiad.

Emlékeztetni akartalak arra is, hogy:

Aki nem hajlandó megbüntetni a fiát, nem szereti. Aki szereti, nem habozik nevelni.

Az oktatás a legerősebb fegyver, amellyel megváltoztathatja a világot. Oktassa a gyerekeket, és nem lesz szükség a felnőttek megbüntetésére...