A VILÁG VALLÁSAI - ZEN
"A zen tényekkel, nem pedig azok logiaki, verbális, elfogult és ügyefogyott reprezentációival foglalkozik. A zen lelke keresetlen egyszerűség: ebből meríti életerejét, szabadságát és eredetiségét. A kereszténység, más vallásokhoz hasonlóan, gyakran beszél a "szív együgyűségéről", de ez nem mindig arra utal, hogy egyszerűnek vagy együgyűnek kell lennünk. A zenben azt jelenti, hogy ne bonyolódjunk körmönfont okoskodásba, ne ragadtassuk el magunkat a filozofikus okfejtésektől, melyek gyakran túlságosan is mesterkéltek és kiagyaltak. Arra is utal, hogy tényként ismerjük el a tényeket, s tudjuk, hogy a szavak csak szavak, semmi egyebek. A zenben a tudatot gyakran egy szennyeződésektől mentes tükörhöz hasonlítják. Egyszerűnek lenni tehát a zenben annyi, mint állandóan fényesen és tisztán tartani ezt a tükröt, hogy mindig egyszerűen és tökéletesen tükrözhesse vissza azt, ami elébe kerül. Ennek eredményeképpen az ásó ásóságát, ugyanakkor nem-ásóságát is tudomásul vehetjük. Közönséges józan ésszel csak az elsőről vagyunk hajlandók tudomást venni, de zenről nem beszélhetünk addig, amíg el nem fogadjuk a második lehetőséget is az elsővel együtt. A józan ész igen szürke és unalmas, míg a zen szemlélet mindig eredeti és inspiratív. Amikor a zent hangsúlyozzuk, a dolgok mindig élettel telítődnek, alkotás megy végbe.
A zen szerint túlságosan is a szavak és a logika rabszolgái vagyunk. Mindaddig, amíg ilyen béklyók között élünk, boldogtalanok vagyunk, és tömérdek szenvedésen megyünk keresztül. Ám ha olyasvalamire vagyunk kíváncsiak, amit tényleg érdemes megtudnunk, ami előmozdítja a szellemi értelemben vett boldogulásunkat, akkor igyekeznünk kell egyszer s mindenkorra megszabadulni minden feltételtől; utána kell néznünk, nem sajátíthatnánk-e el egy újszerű nézőpontot, amelyből a világot a maga teljességében vehetjük szemügyre, s belsőleg érthetjük meg az életet. Ez a megfontolás késztette az embert arra, hogy belevesse magát a "névtelen" feneketlen mélységébe, s közvetlenül ragadja meg a szellemet, amint az éppen a világ teremtésével foglalkozik. Nincs itt semmi logika, sem filozofálás, nem ferdítjük el a tényeket, hogy azok megfeleljenek mesterséges elvárásainknak; nem gyilkoljuk meg az emberi szellemet annak érdekében, hogy intellektuális boncolgatásnak vessük alá; két lélek úgy áll egymással szemtől szemben, mint az egyik tükör a másikkal, és semmi nem áll az útjukban, hogy kölcsönösen visszatükrözhessék egymást.
A zen ilyen értelemben mindennél gyakorlatiasabb. Semmi köze a elvonatkoztatásokhoz és a dialektikus finomkodáshoz. Felkapja az ember előtt heverő ásót, s miközben feltartja, ezt a merész kijelentést teszi: "Kezemben az ásó, még sincs a kezemben". Sem Istenre, sem lélekre nem hivatkozik; szóba sem hozza a végtelenséget és a halál utáni életet. Egy egyszerű ásó, a környezetünkben látható egyik legközönségesebb tárgy felmutatása feltárja előttünk az összes titkot, amivel a világban találkozunk. Másra nincs is szükség. Miért? Mert a zen új utat nyitott a valóság megközelítéséhez. Ha megértjük a falrepedésben megbúvó apró virágot, megértjük az egész világegyetemet, annak minden dolgával egyetemben. A zenben az ásó az egész rejtély kulcsa. Micsoda friss, életteli megközelítés! Így birkózik meg a zen a legfogósabb filozófiai kérdésekkel."
(Szuzuki Daiszecu Teitaró: Bevezetés a zen buddhizmusba 75. old)