AZ IGAZI ŐSMAGYAR HAGYOMÁNY - JÓL CSAK A SZÍVÉVEL LÁT AZ EMBER
Van jó-néhány régi magyar mondás, ami a mai emberek számára már értelmetlenek, jelentés vesztetté váltak. Amikor a modern oktatás emlőin nevelkedett ember, találkozik egy-egy ilyen régi szállóigével azt gondolja, hogy a régi emberek csak beszéltek össze-vissza, mert hát olyan primitívek voltak... Pedig csak annyi történt, hogy megváltozott a világ az emberek körül. Így jó-néhány dolog ami régen természetesen egyértelmű volt mindenki számára, mára belső töltés nélküli üres locsogássá változott.
Egyszerűen eltűntek a mai emberek teremtette világból azok a feltételek, amik elengedhetetlenek hogy megértsük a régi emberek gondolkodásmódját.
Mert mit gondol egy mai ember például arról, hogy: "Jól csak a szívével lát az ember..."? Valószínűleg azt, hogy micsoda ostobaság! Hiszen a szívnek nincs is szeme, hát hogyan láthatna azzal bárki.
Pedig a mondás lényege arról szól, hogyha csak nézünk valamit, még nem biztos hogy látjuk is. Például nézel egy öreg, hajléktalan csavargót. Nézed a rémes, ápolatlan, koszos, külsejét. Azt hiszed jól látod, hiszen éles a kép amit a szemed összerak. Mégsem látod az embert, Isten képmását a jelmez mögött. A szenvedéssel és csalódásokkal teli útját, az ápolatlan külső mögött.
Mert a szív, ‒ ha nem is tanítják az iskolában ‒ a legfontosabb érzékszerve minden embernek. Ráadásul aki a szív szava nélkül próbál élni, annak előbb-utóbb mindenképpen értelmetlenné válik az élete...
Mert arról hogy a te életednek van e értelme, nem a racionális érvek vagy az elme dönt! ‒ Ezt az embernek egyszerűen érezni kell!
Ma egy csomó ember él úgy, hogy erősen érzi, hogy semmi értelme nincs annak, amit és ahogyan csinál. Ugyanakkor az a téveszméjük, hogy mindenki számára az a valóság, ez a racionalitás, pedig á dehogy...
Mert azt hogy a te életednek van e értelme, célja, nem te döntöd el, hanem a legerősebb érzékszerved, a szíved. Ott fut össze minden ÉR, s vele minden ÉR-TÉK, ÉR-Z-ELEM és ÉR-T ELEM, s ha az életednek van célja, értelme, elkap a lelkesedés, ami a szívből jön.
Az ÉR-DEK-LŐDÉS és az ÉR-T-ELEM ha találkozik a szíved szelíd és megértő hangjával, abból nemes, fennkölt ÉR-ZÉSEK születnek és a testedben az a sok-sok ÉR-BEN elkezd buzogni a V-ÉR, és azt dalolja hogy ezért ÉR-DEMES élni!
Erről szól a régi magyar mondás is, miszerint: "Jól csak a szívével lát az ember"
Ha az ember azt látja, érzi, hogy az életének semmi ÉR-TELME nincs, az csak a szív nyilvánvaló üzenete az ember kósza elméje számára, hogy valamit nem jól csinál.
Mert azt hogy az életednek van e ÉR-TELME vagy nincs, nem te döntöd el, hanem a szíved...
Juhász Zsolt
