AZ IGAZI SZELLEMI KALAND, A LÉLEK FELFEDEZÉSE
A mai civilizációnkban azért tombol a sötétség, mert elhitették, hogy a véletlenben és a szerencsében hinni, egy sokkal tudományosabb megközelítése a világnak mint az, ha valaki egy tervező, konkrét céllal rendelkező világalkotó szellemi erőben hisz.
Az hogy a véletlenül létrejött törvények, egyszer csak a szerencsének köszönhetően elkezdték szervezni az élet nevű rendszert, ugyanolyan naiv feltételezés, mint egy gyönyörű kép, festmény létrejöttét a véletlenekre és a szerencsére fogni.
Gondoljunk bele abba, hogy aki lefest, vagy lefotóz egy gyönyörű, lelket gyönyörködtető természeti tájat, azt rögtön alkotó művészként ünnepeljük; Pedig nem tesz mást, csak lemásol valamit, amit a természet alkotott. A szívszorítóan gyönyörű művészeti alkotás eredetijéről, meg simán elhisszük, hogy csak úgy, véletlenül került oda?!
A vászonra, filmre, memória kártyára nem kerülhetett véletlenül, ezt tudjuk. Viszont élőben megteremteni ugyanezt a szépséget, a színek, a hangok, a fények és árnyékok finom játékát, hányszor bonyolultabb feladat? – Mégis van képünk azt mondani rá, hogy ez csak véletlen természeti jelenség?
Ha a szépség, és a harmónia létrejöhet véletlenül, akkor egy festőnek vagy bármilyen művésznek miért van annyi dolga vele ha meg akarja örökíteni? – Amit még lemásolni is művészi érdem, eredetiben csak a véletlen játéka? – Hihetetlen naivitás és tudatlanság ezt feltételezni!
A lényeges kérdés itt viszont nem is az hogy ki a nagyobb művész, a természet vagy az ember, aki lemásolja a természet alkotását, hanem az, hogy mi teszi ennyire fogékonnyá az emberi szellemet és lelket a szépségre?
Mitől válik egy tengerparti naplemente, vagy az erdőben a napfelkeltét üdvözlő madarak éneke lélekemelő művészeti alkotássá?
Szellem és lélek nélkül, vajon mit szólít meg ez a szépség és a harmónia? Ilyenkor valóban csak az érzéketlen anyag csodálja, hogy az a fránya véletlen és szerencse mire képes? Vagy a szépségre, a harmóniára, és vele az élet csodájára hangolt lélek gyönyörködik?
Mert az igazi szellemi kaland nem az, amikor mindent ledegradálunk, porrá, hamuvá és véletlen butasággá, hanem az amikor felfedezzük a minden szépség mögött a tudatos lelki tartalmat.
Mert e nélkül az élet, tényleg csak értelmetlen vergődés, aminek valóban nincs semmi értelme...
Juhász Zsolt