GRANDPIERRE ATILLA - AZ ÉLET ÜZENETE
A mai ember már megfejtette, több felvilágosult egyetem agrár tanszékén már tanítják, hogy az élet nevű rendszer elsődleges célja az egyensúly! Ami a földi ökoszisztéma több milliárd éves veszteség nélküli körforgásában nyilvánul meg. Ha a fenntarthatóság szemüvegén át nézzük a földi életet mint folyamatot, már ez is maga a csoda! Hiszen az élet csak és kizárólag a természeti erőforrások által bevitt energián keresztül, nem hogy veszteséget nem termel, de folyamatosan burjánzik, sokasodik, és nem utolsó sorban fejlődik! (evolúció)
Egy mindenből kiábrándult, kiégett lelkű materialista tudós legyinthet erre, hogy á, ezt az egész folyamatot csak a véletlen hozta létre és irányítja. A véletlen pedig értelmetlen, nem tanít semmire.
Egy nyitott, tanulni vágyó ember viszont elkerekedett szemmel, azt kell hogy mondja erre: Ha az élet nevű rendszert a természet évmilliárdok óta sikeresen működteti, akkor nagyon sok tanulni valónk van a természettől!
Nézzünk az életre úgy, mint egy jól kitalált és ezért nyomon követhető szellemi folyamatra, ahol nincs helye a véletleneknek!
Grandpierre Atilla, "Az Élet Könyve" című művében így ír erről:
"A Természet színültig telített élettel. Minden porcikája, a talaj, a folyó, a légkör minden köbcentimétere telített nyüzsgő életformákkal. S ha közelebb megyünk ezekhez az életformákhoz, mindegyikben ott zakatol egy belső világ. Tele van érzéssel. Az élet érzésével. Ettől nőnek magasra, ettől bontanak virágot, ettől válnak szívderítővé, belső világunk boldogító társaivá, hiszen ugyanazt a vonzást érzik, amit az ember: az élet szédítő vonzását. Szeretnék élni, és ez látszik is rajtuk. Ha átadod magad varázsuknak, érezheted, hogy szinte megáll az idő."
további információ: