HOGYAN KEVEREDETT HÁBORÚBA AZ EMBERISÉG A BOLYGÓVAL AMIN ÉL?
Még ha csak a bolygóval amin élünk lennénk háborúban! De a legnagyobb baj az, hogy a bolygón egyfolytában folyó, hömpölygő élettel állunk háborúban!
Huh, még ha csak a rajtunk kívül levő élettel lennénk háborúban! De a itt jön a legnagyobb baj: hogy a legnagyobb háborúban a saját életünkkel vagyunk! Mert ahol az élet az egók harcáról szól, ott mindenki mindenkivel harcban áll!
Háborúznak egymással:
A nemek! (férfi, nő, gender, stb.)
A nemzedékek! (X, Y, Z, generáció)
A nemzettségek! (származások, családi kötelékek)
A bőrszínek!
A politikai meggyőződések! (Ez durvul ma a legerősseben!)
A hitek, meggyőződések!
A vallások!
A nemzetek!
A lényeg hogy a mai emberiség háborúban áll mindenkivel és mindennel, de legfőképpen saját magával! (A saját pitiáner, kicsinyes, önző, irigy, de jól felhizlalt egójával.)
Mert minden háború alapja a lelkünk helyén nevelgetett, a szívünket megszállva tartó, buta felfuvalkodott egó, elégedetlensége!
Ha reálisan nézzük a világot, akkor minden emberre igaz, hogy mindent megtett azért, hogy ott legyen ahol éppen van!
Az egó viszont ezt nem így látja! Ő a körülmények, a többi ember, és a balszerencse áldozata! Elégedetlen mindennel és mindenkivel, kivéve önmagát, akit felment minden felelősség alól!
A baj csak az, hogy szíve az egóista embernek is van, az viszont mivel érzi, tudja mi az igazság, háborogni fog!
Mert minden ember szíve tiszta, és vele minden emberben ott a jóság szikrája! Amit az egó önzése megpróbál megfolytani, és itt kezdődik minden valódi háború!
Mert a kicsinyes és önző egó, nem csak megpróbálja, de általában túl is kiabálja a szív hangját! Ezért kell egy igazi, belevaló egóistának, kényszeresen egyre hangosabban beszélni!
De ezzel már el is kezdődött a háború, a szív tiszta hangja, és a kicsinyes és önző egó között! És minden ember kivétel nélkül, ezt a háborút terjeszti ki a környezetére!
Mert minden háború kiindulópontja, a szívünkben élő békétlenség, elégedettlenség!
Hogyan lehet ebből a háborúból kkiszállni, békét kötni?
Úgy hogy felteszed a kérdést: Vajon mit keresek a világon?
A legtöbb ember válasza erre, hogy a boldogságot keresem!
De ha tényleg a boldoságot keresed! Akkor hogy lehet hogy helyette háborút, folyamatos konfliktushelyzetet találsz?
Mert az élet az, ami történik velünk, miközben nekünk teljesen más terveink vannak... (John Lenon)
Mert az igazi válasz arra, hogy tulajdonképpen mit is keresel a világban, maga az életed folyása lesz!
Hiszen általában az emberek azt szokták megtalálni, amit keresnek. Aki keresi a konfliktushelyzetet, a konfrontációt, meg is találja!
A legtöbb ember abban a tévhitben ringatja magát, hogy a konfliktushelyzetben amikor ő jól megmondja a véleményét, a másik lesütött szemmel elszégyeli magát! De ilyenkor kiderül, hogy véleménye minden hülyének van!
A következő lépés, az a tévhit, hogyha rákényszerítjük a véleményünket a többiekre, akkor bebizonyosodik, hogy nekünk volt igazunk! És már itt is vagyunk napjaink frusztrált, minden pillanatban robbanásra kész, háborús övezetében!
Vajon miért találsz nap mint nap olyan dolgokat, amiket eszedbe sem jutott keresni? Nos azért, mert eltávolodtál az élet valódi céljától!
(A legjobb kórkép a mai emberiségről, hogy hivatalosan nemhogy nem keresi, de nem is keresheti senki az élet célját! Hiszen a világ és az élet véletlenül jött létre! A véletlen pedig nyilvánvalóan céltalan!)
Sokan állítják hogy régen boldogabbak voltak az emberek! Én azt mondom, hogy vannak olyan részei a világnak ahol ma is azok! De nem a hely a lényeg! Mert az igazi boldogság megtalálásához, nem kell egy centit sem utazni, elég megbékíteni a szívedet!
Ehhez első lépésben tudatosan felelősséget kell vállani a tetteidért! Az egó felhőtlenséget és felelőtlenséget ígér, de hazudik! A gyermeki álmok világában él, de a valóság előbb utóbb úgyis rádtöri az ajtót!
Itt csak az segíthet rajtad, hogy vállald el, és éld meg tiszta szívedből, hogy minden megtettél azért hogy ott legyél ahol épp most vagy!
Mert az élet elsősorban a felelősségvállalásról szól!
Mert a szíve mélyén, mindenki tudja hogy az életének célja van!
Páratlan ajándékot, vagy különleges értéket adni másoknak, a világnak!
Az egót is ez vágy hajtja, csak a kicsinyessége a sietsége és az önzése mindezt megfolytja, elrontja, megmérgezi! Mert csak a tiszta szív képes olyan őszinte és nagylelkű lenni, hogy kiiktassa az egó kisstílű, pitiáner hibáit!
"Amikor dolgozol, fuvola vagy, melyek szívén áthaladva a múló percek susogása zenévé változik.
...És az életet munkálkodással szeretni azt jelenti, hogy meghitt ismerősötök az élet legbensőbb titka."
(Kahlil Gibran: A próféta)
Juhász Zsolt