IJESZTŐ VÁLTOZÁSOKAT TAPASZTALTAK A FÖLDRE VISSZATÉRT ŰRHAJÓSOK

Alaposan megviselte a kilenc hónapra nyúlt űrmisszió a Nemzetközi Űrállomáson rekedt két asztronauta, Suni Williams és Butch Wilmore szervezetét. Technikai problémák miatt nem tudtak hazatérni a Földre. Visszaérkezésük után orvosok hada vizsgálta meg őket, akik számos aggasztó elváltozást diagnosztizáltak. A kérdés, hogy ezek tartósak maradnak-e?

Gyötrelmes hónapokat követően a napokban végre visszatérhetett a Földre a Nemzetközi Űrállomáson rekedt két asztronauta, az 59 éves Suni Williams és a 62 éves Butch Wilmore. A tervezett nyolc nap helyett összesen 286 napot kellett eltölteniük az ISS–en, mivel műszaki okok miatt elhalasztották a SpaceX űreszközének indítását. A meghosszabbodott űrbéli tartózkodás láthatóan komolyan megviselte szervezetüket.

Egyes szakértők szerint könnyen lehet, hogy évekig tartó egészségügyi problémákkal kell majd szembenézniük.

Amikor Williams és Wilmore kiszálltak a Dragon űrkapszulából, orvosok hada érkezett a helyszínre, hogy hordágyra segítsék őket. Ez megszokott eljárás a világűrből érkezőknél, mivel az űrben töltött idő alatt az izmok jelentősen legyengülnek, így nehézkessé válik a járás a Föld gravitációjában.

A két asztronauta napokig tartó intenzív orvosi vizsgálatokon esik át a NASA houstoni Lyndon B. Johnson Űrközpontjában, de az egészségügyi szakemberek már most a fizikai hanyatlás egyértelmű jeleiről számoltak be. Mindkét űrhajós drasztikusan lefogyott, arcuk beesett, és úgy tűnik, mintha a kilenc hónap alatt éveket öregedtek volna.

Izom– és csontvesztés

A legnagyobb kockázatot a mikrogravitáció hosszan tartó hatásai jelentik. A Föld gravitációs vonzásától távol az űrhajósok izmai gyengülni kezdenek, ami idővel sorvadáshoz vezet, így a Földre visszatérve rendkívül törékennyé válnak. Az alacsony gravitációs környezet káros hatásainak ellensúlyozására az asztronauták naponta legalább két órát töltenek edzéssel az ISS–en. Ez azonban még mindig nem elegendő az izom- és csontvesztés teljes megakadályozására. A mikrogravitációban töltött hosszabb idő alatt izomzatuk leépül, csontsűrűségük csökken.

Az emberi test az evolúció során úgy fejlődött ki, hogy szüksége van a Föld gravitációjára; ennek hiányában a szervezet számos szempontból nem tud megfelelően működni.

Egyes tanulmányok szerint egy fél évig tartó űrmisszió során a 30–50 év közötti űrhajósok akár testi erejük felét is elveszíthetik. Ez különösen látványos volt Williams és Wilmore visszatérésekor; az űrhajósok alig tudtak mozogni a földi gravitáció hatására, annak ellenére, hogy az ISS–en betartották az előírt szigorú edzésprogramot.

Aggasztó, hogy kutatások szerint a csontsűrűség csökkenése tartós lehet, és emiatt fokozódhat a csonttörések, valamint egyéb csontokkal kapcsolatos problémák kockázata is. Az asztronautáknak akár hathetes rehabilitációra is szükségük lehet erejük visszanyeréséhez. Ezek a kezelések a rendszeres testmozgás mellett a megfelelő táplálkozásra is nagy hangsúlyt helyeznek.

Az 59 éves Suni Williams 286 napot töltött a Nemzetközi Űrállomáson

Fotó: Getty Images via AFP

A szívet érintő terhelés

Nem csupán az izmok és csontok károsodhatnak. Az alacsony gravitáció a szív– és érrendszer egészségére is hatással van. Mikrogravitációs környezetben ugyanis a vér a test felső részébe, a fej irányába áramlik, így a szívnek kevesebbet kell dolgoznia az agy megfelelő vérellátásának biztosításáért. A NASA szerint ez a jelenség csökkent vértérfogatot, valamint a szív és az erek gyengébb működését eredményezheti.

Súlyvesztés

A mikrogravitáció káros hatásait súlyosbítja, hogy az űrhajósok gyakran nehezen tartják meg testsúlyukat az űrben. A gyakori hányinger, valamint a szaglás és ízérzékelés romlása miatt elveszíthetik étvágyukat. Williams esetében különösen szembetűnő volt a fogyás: novemberi felvételeken az arca beesettnek tűnt, ami aggodalmat keltett az orvosok körében. Egy névtelenül nyilatkozó NASA–forrás a New York Postnak elmondta, hogy az űrügynökség szakemberei igyekeztek mérsékelni, majd stabilizálni és visszafordítani ezt a folyamatot. A forrás szerint Williams nem tudta tartani azt a magas kalóriatartalmú étrendet, amelyet az űrhajósoknak az ISS–en előírnak.

A kilók szabályosan leolvadtak róla, szinte csont és bőr lett. Ezért prioritássá vált, hogy segítsünk stabilizálni és visszafordítani a súlycsökkenést

– mondta a forrás. Williams azonban tagadta a fogyásával kapcsolatos aggodalmakat, és azt állította, hogy külsejének megváltozása az izomnövekedésnek köszönhető.

Látásromlás és kognitív hanyatlás

A fejben felgyülemlő folyadékok súlyos egészségügyi szövődményeket okozhatnak. A növekvő nyomás terheli a szemeket és a látóidegeket, ami egy nemrégiben felfedezett betegséghez, az ún. űrrepüléssel összefüggő neuro–okuláris szindrómához (röviden: SANS) vezethet. Hosszabb idő alatt a mikrogravitáció megváltoztatja a szem alakját is: a látóideg megduzzad, a szem hátsó része ellaposodik, redők jelennek meg a retinán. A SANS az űrhajósok körülbelül 70 százalékánál okoz homályos látást. Szerencsére a Földre való visszatérés után a látószervek általában visszanyerik eredeti állapotukat, de a NASA szerint bizonyos változások tartósak lehetnek. Az űrügynökség szakemberei hozzátették: minél hosszabb ideig marad valaki az űrben, annál nagyobb a látáskárosodás kockázata, ami aggasztó Williams és Wilmore rendkívül hosszú küldetése miatt. Hasonlóképpen, az agyban bekövetkező nyomásváltozások, stresszel és alváshiánnyal kombinálva, néhány asztronautánál kognitív hanyatláshoz vezethetnek.

A tapasztalatok szerint az űrben az asztronauták jelentősen lassabban dolgoznak fel bizonyos információkat, mint a Földön. Korábbi kutatások kimutatták, hogy romlik a munkamemóriájuk, figyelmük, és megváltozik kockázatvállalási hajlandóságuk is.

Jelenleg azonban nincs bizonyíték arra, hogy ezek a változások tartósak maradnának, és a Földre való visszatérést követően is fennállnának.

Bőrproblémák

Vizsgálatok szerint az ISS–en töltött hat hónap a bőrt is megviseli. Egy kutatócsoport megállapította, hogy az asztronauták epidermisze közel 20 százalékkal vékonyodik az űrben. Ennek oka valószínűleg a mikrogravitáció, amely megzavarhatja a bőr regenerálódási folyamatait. A fél évig vagy annál hosszabb ideig tartó küldetések másik nemkívánatos következménye, hogy növekszik a bőrkiütések kialakulásának esélye. Ezek a kiütések az űrállomás belső terében található irritáló anyagok vagy allergének miatt jelentkezhetnek. Továbbá az alacsony gravitációs környezet gyengíti az immunrendszert is, ami a bőrelváltozások mellett a sérülések lassabb gyógyulását is eredményezi.

Nőhet a vérrögök kialakulásának esélye

A felnőtt emberi test 60–70 százalékát víz alkotja, és az asztronauták testében lévő folyadék eloszlása jelentősen megváltozhat az alacsony gravitáció következtében. Ez egyes esetekben a fej szöveteinek súlyos duzzanatát, és ezzel arcpuffadást okoz. Eközben a test alsó részéből távozó folyadék következtében kialakul az úgynevezett "csirkeláb jelenség", amikor a lábak szokatlanul kicsinek és gyengének látszanak. Bár a Földre visszatérve ez a jelenség néhány napon belül megszűnik, a folyadékok átrendeződése komolyabb egészségügyi problémákat is előidézhet.

A Nemzetközi Űrállomáson tapasztalt felfelé irányuló folyadékeltolódás növelheti a vérrögök kialakulásának esélyét az űrhajósoknál.

Kozmikus sugárzás

Williams és Wilmore extrém mértékű sugárzásnak volt kitéve a hosszúra nyúlt küldetésük alatt. Az ISS–en eltöltött mindössze egy hét alatt annyi sugárzás éri az űrhajósokat, amennyi a Földön egy teljes év alatt érné őket. Ráadásul az űrben tapasztalt sugárzás veszélyesebb, mint a Földön előforduló természetes sugárforrások. Az űrsugárzás olyan atomokból áll, amelyek elektronjait a közel fénysebességű gyorsulás leszakította. Az űrhajósokat veszélyeztetik a napkitörések során a Napból kilökődött részecskék, valamint a galaktikus kozmikus sugarak is, amelyek nagy energiájú protonokból és nehézionokból állnak, és Naprendszerünkön kívülről érkeznek. Ezek a részecskék az emberi testbe csapódva károsítják a sejtek DNS–láncait, olyan mutációkat okozva, amelyek akár daganatos betegségekké fejlődhetnek.

A NASA szerint emiatt nem csupán a rák, hanem a központi idegrendszer károsodása, a csontvesztés, valamint bizonyos szív– és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata is növekedhet.

A nagy energiájú töltött részecskék hosszú távú agyi károsodást, köztük akár demenciát is okozhatnak. A Kaliforniai Egyetem kutatóinak korábbi állatkísérletekre alapozott tanulmánya megállapította, hogy hat hónapig tartó "részecskebombázás" jól kimutatható sérüléseket idéz elő a neurális hálózatban. A kísérletek során a rágcsálóknál kognitív hanyatlást, viselkedési zavarokat, valamint tanulási és memóriazavarokat figyeltek meg. A most visszatért űrhajósok annyiban mindenesetre szerencsésebbek, hogy a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén tartózkodtak, ahol a Föld mágneses pajzsa védelmet biztosított számukra e káros hatásokkal szemben. Ez a veszély inkább a jövő hosszú távú űrutazásain, például az emberes Mars–expedíciók során lesz igazán kritikus, ezért a tudósoknak mielőbb megoldást kell találniuk a problémára.

A NASA híres ikerkísérlete szerint rendeződhet idővel a helyzet

Némileg árnyalja a túlságosan drámainak tűnő képet a NASA korábbi híres ikerkísérlete, amely szerint egy közel egyéves űrbéli tartózkodás nem feltétlenül okoz tartós egészségkárosodást az asztronauták szervezetében. A kísérletben részt vevő Scott Kelly testében az űrben töltött idő alatt számos változás ment végbe – például módosult génaktivitás és gyengülő immunrendszer –, azonban ezek a visszatérését követő fél év alatt 90 százalékban visszarendeződtek. Scott kezdetben fájdalmakat, émelygést és bőrirritációt tapasztalt, ezek azonban nem bizonyultak tartósnak, és a szervezetében megfigyelt egyéb eltérések, például a szemével kapcsolatos változások sem kizárólag az űrutazás következményei.

Mark Kelly (balra) és Scott Kelly (jobbra), a NASA híres ikerkísérletének főszereplői

Fotó: Robert MARKOWITZ / NASA / AFP

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy továbbra sem lehet végleges következtetéseket levonni, mivel még mindig sok a bizonytalanság a mikrogravitáció és a kozmikus sugárzás hatásaival kapcsolatban.

Hosszú rehabilitációs program vár a visszatért űrhajósokra

Az űrben töltött idő hosszú távú hatásainak leküzdésére a NASA speciális rehabilitációs programot dolgozott ki a Földre visszatérő asztronauták számára. A vizsgálatok már közvetlenül azután megkezdődnek, hogy a legénység kilép a kapszulából, ezt követően további rutinszerű egészségügyi ellenőrzések zajlanak a houstoni NASA Johnson Űrközpontban. A hosszabb ISS-küldetésekről visszaérkező NASA-űrhajósok egy 45 napos rehabilitációs programban vesznek részt, amelynek célja fizikai állapotuk helyreállítása.

A program három szakaszra tagolódik:

az első fázis közvetlenül a landolás után kezdődik, és a járásra, hajlékonyságra, valamint izomerősítésre fókuszál.

A második szakasz proprioceptív gyakorlatokból és kardiovaszkuláris edzésből áll.

A harmadik, egyben leghosszabb rész a funkcionális fejlesztésre összpontosít.

Forrás további onformáció: https://www.origo.hu/tudomany/2025/03/asztronauta-valtozas-test-spacex-dragon-visszateres