LAÁR ANDRÁS - AKIKET ISTEN ÖNMAGÁBÓL GYÚRT
Ahogy a védikus írásokban is olvashatjuk, nem kell egy tőlünk elszeparáltan létező Istent képzelnünk, aki Önmagán kívülre helyezett volna minket a Teremtés gesztusával, hanem Önmagán belül tart minket mindvégig. A Teremtés Önmagán belül jött létre, és Önmagán belül működik. Mi lényegileg Ő vagyunk, és ez nem is lehet másként. Isten Önmagából gyúrt minket, így eleven részei vagyunk mindvégig. Ránk van bízva a Teremtés reánk mért része. Isten teremtő erejéből eredendően részesülünk, mi magunk teremtjük a saját valóságunkat. Ám ezt a valóságot mi mindnyájan együtt hozzuk létre. Folytonos konszenzus eredménye a közösen megtapasztalt külvilág. Minden szemlélő belejátszik a képbe, és ez által teremti is. Szóval a lényeg: a Világ, mint mindnyájunk által tapasztalt Létező, sem objektíve, hanem szubjektív módon létezik.
A Tudattenger-hasonlat Isten és ember viszonyára pedig azért jó, mert, ha elképzeljük a hullámzó tengert, akkor könnyen átérezhetjük, hogy, ha mondjuk, készítünk egy pillanatképet róla, a képen a hullámok szinte elkülönült létezőknek látszanak. Akár meg is lehetne számolni őket. Ha filmen látnánk őket: kiemelkednek, visszasüllyednek. Van egy saját életük. Ám mindvégig részei maradnak a tengernek. Nézegethetik egymást és magukat, hogy na, lám, én mennyivel magasabb vagyok, mint te, vagy oh, jaj, most hogy lesüllyedtem, de a lényeg az, hogy ők mindig is a tenger voltak, és lesznek. ISTENNEL, azaz a TUDATTAL EGYEK VAGYUNK.
Akit bővebben érdekelnek Istennel és a Világ mibenlétével kapcsolatos kérdések, bővebb információ: