LÉLEKTELENSÉG = EMBERTELENSÉG
Bár a mai emberiség vezető tudományos rétege azt állítja hogy az élet értelmetlen, ennek ellenére egy csomó ember él úgy, hogy a felülről érkező cinikus és fagyos nyomás ellenére, megpróbál értelmet adni az életének. Ez azért fontos, mert az élet mint már tudjuk, alaphelyzetben mindig a problémák megoldásáról szól, és nem arról hogy besöpörjük a gondokat a szőnyeg alá. Hiszen ha egy élőlény képtelen megoldani a problémát amivel az élet szembesíti, előbb utóbb elpusztul! Ez az élet egyik alaptétele.
Innen nézve az élet értelme semmi más, mint a felmerülő problémák minél hatékonyabb megoldása. Ennek lesz az eredménye a fejlődés.
Az élet fejlődésének egyik legfontosabb része, hogy az embernek, amikor lehetősége nyílik rá, elkezdjen megismerkedni az érzései mozgatórugójával, vagyis a lelkével. ‒ Ehhez tudatosítanunk kell, hogy egyetlen érzet, vágy, vagy érzés sem jön létre véletlenül. Így aki elkezdi megismerni a lelkét, annak nyilvánvaló lesz, hogy a lelkünkben keletkező jó érzések, egy jobb életminőséget adnak. A tiszta, szeretetteljes lelkesedés önmagában gyógyító hatású, a rossz érzések pedig ezért lélekrombolóak, mert őket hívjuk úgy, hogy rossz lelkiismeret. Ebből következik, hogy az ember érzelmi életével kapcsolatos minden kérdés, színtiszta LELKI-ISMERETI kérdés!
A mai civilizáció viszont eljutott arra lelki mélypontra, hogy tudományosnak nevezi az élet értelmetlenségben való hitet, amikor még egy gyerek is tudja, hogyha valamire azt mondják neki hogy értelmetlen, azt azért mondják hogy ne csinálja.
Majd csodálkoznak, hogy az élet értelmetlenségében hívő embereket elborítja a bánat, a kétségbeesés és a kilátástalanság, hiszen elvették tőlük a lehetőséget, hogy valamiért lelkesedjenek...
Itt nagyon fontos belátni, hogy az anyag, a belé oltott lelkesedés nélkül nem csinál semmit csak van. Az anyagban a sok tejbe-tök, málészájú lényt, a lelkesedés veszi rá arra hogy mozogjon, tegyen dolgokat, s ha én elveszem tőlük a lelkesedés lehetőségét, megölöm bennük az életet.
Ezért az igazi jól feltett kérdés itt az, hogy vajon mi az, ami igazi, szívből jövő lelkesedéssel tölti el az embereket? ‒ Hogy végre azt érezzék, hogy van miért élni!
A választ nagyon régen tudjuk, csak egy felülről jövő cinikus társadalmi nyomás miatt, most egy időre elfelejtettük. Mert a legfontosabb dolgok, amikért érdemes élni, érdekes módon pont azok, amikért érdemes meghalni is!
Ezek vitathatatlanul a nagy és nemes ESZMÉK! Nézzük meg mi a szó száraz szótári jelentése:
Az eszme legáltalánosabb jelentésében valamilyen értékesnek tekintett jelenségről alkotott fogalom, például az igazság, vagy a szeretet eszméje. Az eszmény általában egy elgondolt példakép, mintakép, a tökéletesség legmagasabb foka...
Tehát ami egy egészséges emberből lelkesedést vált ki, az a tökéletesség legmagasabb foka! Ez az, amiért elkezdi azt érezni, hogy élni érdemes. ‒ Amíg ez nincs meg, mit tudunk tenni? ‒ Törekszünk. Ebből lesz a fejlődés!
Ha az ember fejlődni akar, akkor persze olyan dolgok felé kell elindulnia, amik segítik a fejlődésben. A nemes eszmék azért hatnak lelkesítően az emberre, mert ők maguk a lelki táplálék a fejlődés útján. A szeretet, a jóság, a tisztesség, a hűség, a becsület, az igazságosság, az emberség, mind nemes eszmék, amik táplálják a lelket, és közben egyre közelebb viszik a saját tökéletességéhez. Aki birtokában van ezeknek a dolgoknak arra azt mondják, nagy és nemes lélek. ‒ S vajon véletlen, hogy igazán nagy dolgokat az ember, mindig a nagy és nemes eszmék szolgálatában tett? ‒ Véletlen hogy a fenti dolgokra mondják, hogy lélekemelőek?
Részlet AZ IGAZSÁG AZ EMBERRŐL című könyvből...
További info: