MI A KÜLÖNBSÉG AZ ÁLLATOK ÉS AZ EMBEREK KÖZÖTT?
Vajon mi az ami összeköti, és mi az ami elválasztja az embert az állatoktól. Mert ha csak a tényeket nézzük, az állatok sokkal több tulajdonságban hasonlítanak az emberre, mint gondolnánk.
Például az emberek és az állatok is képesek az evésre, az ivásra, az alvásra, a párzásra és a védekezésre. Tehát az az ember, aki csak ezeknek a dolgoknak szenteli az életét, szinte nem is különbözik az állatoktól, hiszen ugyanazok a cselekvésminták határozzák meg az életüket.
Mondhatjuk, hogy az embert a gondolatai emelik az állatok fölé. De ha az ember gondolatai csak az evés, az ivás, az alvás, a párzás és a védekezés körül forognak, akkor az ember nem más, mint egy gondolkodó állat.
Akkor mi teszi emberré?
Talán az hogy az ember épít hajlékot magának? Ezt persze a védekezés miatt teszi, ráadásul a bimimetika mérnökei azt állítják, hogy a termeszhangyák a világ legjobb, leghatékonyabb építőmesterei. Az ő precízen kivitelezett környezetbarát, klímasemleges, mégis hűtött fűtött váraikhoz képest a mi felhőkarcolóink, ózsdi mérnöki próbálkozások.
Mondhatjuk persze azt is, hogy a táplálékláncban magasabban áll az ember, hiszen megeszi az állatot, de a modern híradásoknak köszönhetően tudjuk, hogy mindez fordítva is nagyon gyakran előfordul, tehát ez sem emeli az embert az állatok fölé, sőt...
Az ember mohóságra való hajlama, inkább azt mutatja, az ember még állatok etikai szintjét sem érte el. Mert az állat a természetben mindig megelégszik annyival amennyi szükséges a számára.
A kérdés még mindig nyitott. Mi az ami az embert az állatok fölé helyezi, az egónján kívül?
A világ legrégebbi, a mai napig használatban lévő szentkönyvei a Védák azt mondják erről:
Az állatokkal szemben az emberek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy érdeklődjenek az élet értelme és célja felől. Ki vagyok én? Miért szenvedek? Ki Isten? Milyen kapcsolatban vagyok vele? Ezek mind olyan kérdések, amelyeket kizárólag emberi lények képesek feltenni, állatok nem. Az emberi élet ezért páratlan lehetőséget nyújt arra, hogy az emberi lény felújítsa kapcsolatát a Legfelsőbb Lénnyel, azaz IS-TEN-nel.
Az az emberi lény, aki nem teszi élete fő céljává ezt a vizsgálódást, nyomban visszasüllyed az állati létbe és elpazarolja értékes emberi születését...
