MIT JELENT VESZÉLYESEN TÉVEDHETETLENNEK LENNI?
Minden ember arra van kárhoztatva, hogy próbálja megérteni a világot ami körül veszi. Ha úgy tetszik ez az emberi létforma átka, vagy áldása, mindenkinek tapasztalata szerint…
Mert az élet értelmének a megértését, pont ez teszi nehézzé, hogy mindenkinek mások a tapasztalatai. Akinek az élettapasztalata félelmekből és az ebből fakadó frusztrációikból áll, az ha körülnéz, egy ellenséges környezetet lát, és szinte lehetetlen meggyőzni arról, hogy a világ másmilyen mint a tapasztalatainak az összessége.
A világegyetem megértésének útján, itt lép be a képbe az egyensúly alkalmazásának művészete. Mert ahhoz hogy a maga valójában lássuk a világot, minden rossz tapasztalattól és előítélettől mentesen, egy mindent átható lelki egyensúlyra van szükség. Itt az értelem, nem hogy nem segít, de hátráltat! Hiszen ő csak számba veszi a tapasztalatainkat, majd korlátként állítja körénk. Ez a fajta értelem, ezért teszi a vele társuló embert veszélyesen tévedhetetlenné!
A veszélyesen tévedhetetlen emberek, bármilyen megkérdőjelezhetetlen tényt képesek kidobni az ablakon, csak hogy igazolják a rossz tapasztalataikkal megalapozott, elcseszett életük negatív eredményét.
Itt a valódi megértés művészetének egyetlen jó barátja, a lelki egyensúly! Ezért lehetséges például, hogy egy a természetes közegében élő állat, jobban érti az élet lényegét, világot, mint egy fojtogató depresszióban élő ember! Mert a depresszió pont a valódi megértést segítő egyensúly hiányából fakad!
Mert az élet értelme, bármit gondolsz is róla, az egyensúly! Ezért van a földbolygón több milliárd éve egy szinte hajszálon függő egyensúly állapot, hogy példát mutasson! Megmutassa azt hogy bármilyen l,ehetetlennek tűnik is, meg lehet valósítani! Még a világűr fagyos viharai, (-273.15°C) és a napok mindent megolvasztó hősége (+15.000.000°C) között is meg lehet találni az élet virágzásának lehelet vékony egyensúlyát.
Mi a csoda, ha nem ez? Élni és egyensúlyt teremteni ott, ahol az értelem és a racionalitás azt mondja: ez lehetetlen...
Juhász Zsolt